2014. augusztus 31., vasárnap

15. nap – Burgos – Hornillos del Camino (20 km) A Mezeta kapujában

Megható búcsújelenetek zajlanak a burgosi albergue bejáratánál kora reggel. Ahogy tegnap sejtettük: Burgos sokaknak végállomás, elköszönnek az útitársak azoktól, akik folytatják a Caminót. Mi – sok más zarándokkal együtt – a szemközti bárban reggelizünk, jó üzleti érzékkel nyit ötkor a vendéglő, amiben hamar tömegnyomor alakul ki.



Burgost elhagyni ugyanolyan sokáig tart, mint megérkezni ide: parkokon, bringa utakon, sportpályák mentén, kellemes és kevésbé vonzó, lakatlan emeletes házak mentén vezet az út, aztán elhanyagolt terület következik. 10 km a legközelebbi település (Tardajos), egy szakaszon autópályaépítés miatt elterelték a Caminót.

Mintha az M6-ost látnám...

Az ilyen utakat utálom...
Követjük az ideiglenes táblákat, jeleket, becsukjuk a guide-ot. A síkságon messzire látni, nem tetszik az elterelés, sem a kietlen műutak egyhangú látványa.




Tardajosban ismét felgyűlik a zarándokhorda, szinte sáskákként lepjük el a bárokat. Az egyikben gigantikus bocadillót kapok, a tulaj többször ajánlkozik, hogy elcsomagolja a maradékot, aztán csak les, hogy a ropi csaj az utolsó morzsáig elpusztítja a spanyol óriásszendvicset. (Még Gabi sem hitte, hogy legyűröm. Meglehetősen könnyedén ment.)

Szerintem ez volt az út egyik legszebb jelzőköve
Magyar pár telepszik a szomszéd asztalhoz, hamar kiderül, hogy egy nyelvet beszélünk. Információra éhesen árasztják el kérdéseikkel a Camino sokat megélt veteránjait (ezek volnánk mi), de újonnan elnyert bölcsességemet megvillantva közlöm, hogy szarjanak le mindent, csak a lábukra vigyázzanak. Itt vagyunk mi, hétpróbás peregrinók, oszt napi 10-20 kilométereket botorkálunk Jutka achillese miatt. És még örülhetünk, ha nem rosszabbodik a helyzet. Nekik ez az első napjuk, ránézésre sok felesleges holmit hoztak magukkal. Kevés a szabadságuk, ezért sietniük kell, hogy Santiagóba érjenek. A lány nem eszik semmit. Egyszerre tűnik unottnak és feszültnek, a tömeget figyeli. A fiú vidám, inkább ő kérdezősködik. Olyan érzésem támad, hogy kettejük közül igazán csak a fiú akart idejönni. Nem Hornillos a céljuk, annál tovább kell menniük. (Később ott találkozunk velük, az árnyékban pihennek. Soha többé nem láttuk őket. Azóta sokszor eszembe jutnak, vajon megérkeztek-e, túlélték-e együtt az utat?)

Nem túl szívet melengető az utat Burgosban kezdeni, egy ragyogó, vibráló városban, majd egy ilyen vidékkel szembesülni néhány óra elteltével...


Tardajos után kényszerűen állapítjuk meg: Burgosból bizony többen indultak, mint ahányan abbahagyták a Caminót. St. Jean, Roncesvalles és Pamplona után Burgosból új húsok keltek útra, fittek, ezért szaladnak, korán kelnek, hangosak, a km-eket számolgatják, és azt, hogy nem lesz szállás, ha nem sietnek. Nem köszönnek vissza, nem kívánnak Buen Caminót, nincsenek tekintettel senkire és semmire. A legtöbbje spanyol és francia. Igen, sajnos a Mezeta ugyanolyan látványosság, mint a kereszt, a bádogzarándokok vagy O Cebreiro, elözönlik a turisták. Aztán persze kidőlnek, de ez a Burgosból induló első hullám nagyon durva.


Tardajos után ízelítőt kapunk a Mezetából, bár a táj még mindig inkább Navarra dombvidékére emlékeztet, és a délelőtti időjárás is kellemes. Messzebb, a mellig érő fűvel és bogánccsal benőtt mezőn őrtornyok és szögesdróttal koronázott, szürke falak emelkednek. Egy börtön. Bárki, aki idelát a Camino nyomvonalára, a világ legszabadabb embereit látja, miközben mi, akik itt gyalogolunk, nem feltétlenül vagyunk ezzel tisztában. A börtön látványa azonban szembesít a ténnyel.

Mielőtt Hornillosba érnénk, még egy bárnál megállunk Rabe de las Calzadasban. Üres a terasz és a kis helyiség, ráadásul nem egészen esik útba sem. Mégis sokkal jobb itt ücsörögni egy kicsit, mint Tardajosban. A kávé mellé Mária amulettet kapunk, amit a zsákra kötünk.

Milyen bájos ez a vidék, na

Délután már erősen tűz a nap, Hornillos szegényes vályog és kőházainak gyér árnyékában utcahosszan ülnek a zarándokok, akik rápihennek a mai etap utolsó, hosszú szakaszára. Ők mind a további 10 km-re lévő Hontanasba tartanak. Négyre betelnek a falu szállásai, megnyitják a polgármesteri hivatalt, Nelli is ott kap helyet. Azt mondják, idén először kellett igénybe venni a bővítést.

Itt szálltunk meg
Tourigrinókat ugyan nem látunk, de szakadt, igénytelen német egyetemistát annál többet. Ami ugyanaz. Bónuszként a spanyol Mókus őrs lefoglalt előre egy fél alberguét. Ezek azok a pillanatok, amikor nagyon tudom gyűlölni a tourigrinókat. Beesik a zarándok mondjuk ötkor (jöhet korábban is, háromkor ugyanaz a helyzet), és háromszor körbe kell rohangálnia a falut, mire valahol elhelyezik (ha szerencsés – ha nem, akkor kereshet hotelt, vendégházat vagy hasonlót), mert száz turista már a zarándokszállásokon terpeszkedik dél óta. Itt szembesülünk azzal a ténnyel is, hogy ravasz időpontválasztásunkkal (augusztus vége-szeptember) sikerült kifognunk a legforgalmasabb időszakot. Gondolatban vállon veregetem magam.
A szálláson szinte mindenki az okostelefonját bújja, az érkezők első kérdése, hogy van-e wifi, és ha igen, mi a kód. A szállásadó unottan mutogat a pultra, hogy oda van kiírva. Én festek, mialatt Gabi megtervezi Nellinek a hátralévő utat. Holnap már muszáj buszra szállnia, mert kifutott az időből.



Hornillos del Camino a tökéletes ellentéte Burgosnak. A nyüzsgő nagyváros után lelomboz a halott spanyol falu látványa, és igyekszem megtalálni benne a szépet, az érdekeset. A düledező házak már önmagukban is azok. Sárga fényben fürdenek a falak, a forróság szinte megolvasztja a vályogot. Ez a vidék annyira szegény, hogy még állatokat sem tartanak, legfeljebb a zarándokok elszórta szemetet kell kerülgetni a néma utcákon.




A városka nevezetessége a templom, amely mutatja, ez a vidék egykor szebb, jobb napokat is megélt. Szinte nem is lakik itt senki. Aztán persze ki tudja.


Azért ilyen templombelsőt nem vártam volna
A szántóföld tavasszal bizonyára barátságos, zöld arcát mutatja a zarándok felé, és nyilván látni mezőgazdasági gépeket is, de mégis, a sok üres, elhagyott ház jelzi, hogy már bőven túl vagyunk a falucska és a környék aranykorán. A templomon kívül csak egyszerű bolt és kocsma tart nyitva, minden a zarándokok szolgálatában.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése