2014. augusztus 20., szerda

4. nap – Cizur Menor – Puente La Reina (kb. 20 km) Az út élvezeti értékei

Az a legjobb, amikor a fél hatra húzott ébresztőt mindenki meghallja, csak az nem, aki beállította. Az ébredés azonban nem feltétlenül hozza magával a felkelést, megvárjuk, hogy a mosdóban csillapodjon a tömegnyomor, és csak egy óra múlva kezdünk mi is készülődni. Az első reggelire Zariqueiguiban (ki tudja ezt kiejteni) kerítünk sort. Eddigre a kaptatókon kimelegedtünk, és nem tudjuk nem észrevenni: a táj megváltozott. A zöld dombokat sárga tarlók váltották fel, közeledik Navarra tartomány, mialatt magunk mögött hagyjuk Baszkföldet.

Sorakoznak az előző esti borosüvegek...





A cafe con leche és két croissant után megtekintjük a bájos templomot, majd nekivágunk az Alto de Perdónnak (amit magunkban csak donaltobellónak hívtunk, a fene jegyzi meg a sok egyforma spanyol nevet).





Jó szolgálatot tett a csősál az egész úton.


Az emelkedő tetején rendkívül szeles idő fogadott minket, féltem is, hogy megfázom. Fotózkodunk (főleg én) a fémzarándokokkal, két orosz (?) lány még filmet is forgat, az egyik félreáll, mialatt a másik elsétál a kamera előtt. A magaslatról jól látszik Navarra és a mai úticélunk, Puente La Reina.



A hegygerincet bokatörő lejtő követi, óvatosan lépünk a köves-sziklás úton, melyet olajfák, szederbokrok szegélyeznek. A lejtőt kellemes lankák követik, bájos falvakon haladunk át. Ezúttal nem bárban pihenünk, hanem Moruzabel templománál, amit megnézünk, pecsétet is kapunk a nénitől, aki jót mosolygott a máltaiak beragasztott pénzén.








Obanosban is benéztünk egy nagyobb templomba, de a csempézett falai kifejezetten riasztóan hatott ránk, mentünk tovább, miután pecsételtünk és jegyzékbe vettek minket.

Obanos temploma kívülről

És a csempézett falak belülről
Egyre több zarándok tűnik fel az úton, olyan ez, mint valami lassú Forma-1, valaki mindig előz, aztán kiáll, csak nem kerék-, hanem ragtapaszcserére. Mi rendszeresen pihenünk, ilyenkor szárítjuk a zoknit, hogy a legkevesebb esélyt adjuk a vízhólyagoknak.
Gyorsan érünk Puenteloslobosdelareinaiyazvedóba, az állami szállást választjuk, amit nem bánunk meg, a hely klassz, tágas, a mosdóval is elégedett vagyok. A csekkoláskor az hospitalera még az útlevelet is elkéri, amit a zsák mélyéről kaparunk elő, és ettől kezdve már kéznél tartjuk – statisztika mindenek felett (valójában leadják a listát a helyi rendőrségen, köröznek-e valakit). Az udvari szárító fedett, ami eső esetén igen praktikus, főleg, ha éppen a városban lennénk, és nem tudnánk visszaszaladni, hogy lekapdossuk a ruhákat a szárítóról. Igyekszünk szorosan egy helyre teregetni, mivel szinte mindenkit a Decathlon öltöztet, kb. minden peregrinának van legalább egy garnitúra ugyanolyan pólója és túrazoknija, mint nekem.
A nap hátralévő részét a városban töltjük, menüzünk, borozunk, megnézzük a helyi különleges Y alakú feszületet a szállás melletti templomban.



A különleges Y alakú feszület
Megtervezzük a holnapi utat, és újabb pecsétet szerzünk a turista információnál. Ferinek negrót adok, megártott a torkának a donaltobellói magaslaton a hideg szél. A biztonság kedvéért rozét iszunk egy bárban, csak mi, hárman, magyarok.





A Puente
A szálláson a hatfős szobába osztják be hozzánk Szinténzenészt, akinek rettenetesen sajtszagú a cipője, valami talpbetétet szellőztet, amit felcsapott az egyetlen közös padra, hát, szóltam neki, hogy ezt talán tegye… akárhová máshova. Később az Y feszület tövében hegedül gyakorlásképp, este pedig a szálláson alkot rögtönzött bandát egy bendzsós zarándokkal, a hangulat a tetőfokára hág. Velünk egy helyiségbe osztottak be még egy lányt, aki ránézésre skandináv, hosszan hallgatta a magyar beszédet, végül kissé ledöbbent fejjel kimenekült a szobából. Egy barcelonai fickó, a másik szobatársunk azonban szinte azonnal megkérdezte, honnan jöttünk, annyira fúrta az oldalát a kíváncsiság, mi lehet ez az azonosíthatatlan hangzású a nyelv, amit ránézésre európai fejű emberek beszélnek.


Játsszunk torreádorosat!

Mostanra teljesen kialakult a caminós rutin, átpakoltam a zsákom, amiről már látom, hogy kevésbé használom, az aljára kerül, ami viszont minden nap kell, fentebbre, hogy kéznél legyen. Napok óta nem láttunk netet. Míg másoknak első dolga megkérdezni a szálláson, van-e ingyen wifi, nekünk okostelefonunk sincs, és nem is hiányzik. Még az időjárás-jelentéseknek sem lehet hinni, mára is esőt jósoltak, aminek híre-hamva nem volt. Egyszerűen minden tökéletes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése