2014. szeptember 30., kedd

45. nap – Fisterra – Corcubión/Cee (14 km) Az utolsó gyalogló napunk

Nem sietünk, de azért korán kelünk, hogy elkapjuk az öbölben a felkelő napot. Ma is gyönyörű időt ígér a tiszta ég. Jó darabig párhuzamosan haladunk a hosszú partszakasszal, ahol előző nap a kagylókat gyűjtöttem. Kimegyünk a homokos partra, amikor feljön a Nap. Fisterra földnyelvének végén látszik a fok.







Parkokon, strandokon, üdülőövezeten haladunk át, néha a Camino rávisz a műútra. Ahogy telik a délelőtt, úgy élénkül szemből a Fisterrába tartó zarándok- és turistaforgalom. Egy csapat tourigrino érkezik, a hátul haladó férfi egy bot tetején GoPro kamerát tart, szerintem minket is felvett vele.



Rengeteget fotózok, ráérősen haladunk. Amikor egy hotel teraszára pillantok, a pazar kilátás vonzerejének nem tudok ellenállni, beülünk egy kávéra, amit aztán óriási alma- és sajttortával egészítünk ki. Jókor érkeztünk, éppen addig tartott ki a kávé és a sütemény, amikor még üres volt a terasz, de utánunk más zarándokok is kedvet kaptak a pihenőhöz. Egy lány a strand felől érkezik, kezében lóbálja a túracipőjét, mezítláb jön fel a teraszra.




Cee mindjárt itt van, még egy emelkedő, aztán egy gyors ereszkedő, és már meg is érkezünk. Előbb még a Cee-vel egybeépült Corcubiónba, ahol mozaikkal, csempével rakott ülőkék és szobrok ücsörögnek a gondosan nyírt, zöld pázsiton. Az enyhe szél megremegteti a pálmafák levelét. A hely nagyon emlékeztet Dalmáciára. Mind Cee, mind Corcubión abból él, amiből a Camino őrülete előtt is: a halászatból. Az erre rátelepedő turizmus csak hab a tortán, enélkül is elvolnának. Ez tetszik benne, nem halott városok, mint a Mezetán, hanem tényleg működnek. Hátulütője, hogy Cee partja annyira koszos, hogy amikor a vízig merészkedem, le se hajolok a kagylókért. Később látom, hogy egy férfi élő kagylót gyűjtöget. Az biztos, hogy ebben a városban inkább nem eszek kagylós ételt…










Estére Cee megtelik élettel, mert a szieszta itt is szent. A délutáni órákban elég nagy a forróság, még így, szeptember végén is.
Hosszú idő után spagettit eszem a Rózsa ajánlotta helyen, a tényleg nagyon olcsó és klassz Mac Roberben. Még a nagy bevásárlóközpontba is betévedünk, mert már olyan rég volt részünk plázahangulatban. Gyorsan ki is menekültünk.





Egy utazási irodában egy Alonso hasonmás (ilyet nem nehéz találni a spanyoloknál) elmagyarázza a buszmenetrendet, mert holnap busszal fogunk Santiagóba utazni. Most már elfogyott a gyalogút, elfogyott az időnk. De jó volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése