Nem sietünk, de azért korán kelünk, hogy elkapjuk az öbölben a
felkelő napot. Ma is gyönyörű időt ígér a tiszta ég. Jó
darabig párhuzamosan haladunk a hosszú partszakasszal, ahol előző
nap a kagylókat gyűjtöttem. Kimegyünk a homokos partra, amikor
feljön a Nap. Fisterra földnyelvének végén látszik a fok.
Parkokon, strandokon, üdülőövezeten haladunk át, néha a Camino
rávisz a műútra. Ahogy telik a délelőtt, úgy élénkül szemből
a Fisterrába tartó zarándok- és turistaforgalom. Egy csapat
tourigrino érkezik, a hátul haladó férfi egy bot tetején GoPro
kamerát tart, szerintem minket is felvett vele.
Rengeteget fotózok, ráérősen haladunk. Amikor egy hotel teraszára
pillantok, a pazar kilátás vonzerejének nem tudok ellenállni,
beülünk egy kávéra, amit aztán óriási alma- és sajttortával
egészítünk ki. Jókor érkeztünk, éppen addig tartott ki a kávé
és a sütemény, amikor még üres volt a terasz, de utánunk más
zarándokok is kedvet kaptak a pihenőhöz. Egy lány a strand felől
érkezik, kezében lóbálja a túracipőjét, mezítláb jön fel a
teraszra.
Cee mindjárt itt van, még egy emelkedő, aztán egy gyors
ereszkedő, és már meg is érkezünk. Előbb még a Cee-vel
egybeépült Corcubiónba, ahol mozaikkal, csempével rakott ülőkék
és szobrok ücsörögnek a gondosan nyírt, zöld pázsiton. Az
enyhe szél megremegteti a pálmafák levelét. A hely nagyon
emlékeztet Dalmáciára. Mind Cee, mind Corcubión abból él,
amiből a Camino őrülete előtt is: a halászatból. Az erre
rátelepedő turizmus csak hab a tortán, enélkül is elvolnának.
Ez tetszik benne, nem halott városok, mint a Mezetán, hanem tényleg
működnek. Hátulütője, hogy Cee partja annyira koszos, hogy
amikor a vízig merészkedem, le se hajolok a kagylókért. Később
látom, hogy egy férfi élő kagylót gyűjtöget. Az biztos, hogy
ebben a városban inkább nem eszek kagylós ételt…
Estére Cee megtelik élettel, mert a szieszta itt is szent. A
délutáni órákban elég nagy a forróság, még így, szeptember
végén is.
Hosszú idő után spagettit eszem a Rózsa ajánlotta helyen, a
tényleg nagyon olcsó és klassz Mac Roberben. Még a nagy
bevásárlóközpontba is betévedünk, mert már olyan rég volt
részünk plázahangulatban. Gyorsan ki is menekültünk.
Egy utazási irodában egy Alonso hasonmás (ilyet nem nehéz találni
a spanyoloknál) elmagyarázza a buszmenetrendet, mert holnap busszal
fogunk Santiagóba utazni. Most már elfogyott a gyalogút, elfogyott
az időnk. De jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.